Kárpátalja
Amint egykor elharároztam, Magyarország elcsatolt területeinek megtekintését ezúttal befejeztem észak-keleti körutazásom során. Egerben voltam hajdanán, de nem emlékezvén semmire, ott kezdtük a portyát. Onnan Diósgyör várához mentünk, majd Aggtelekre, onnan Kassára és útközben megálltunk Kraszna Horka váránál, amelynek nemrégen leégett a teteje. Kassa városában a Gloria Palacban aludtunk, nagyon szép szálló, 68 eurót fizettünk egy éjszakára hármunknak és benne volt a reggeli, svéd asztallal. Nagyon ízléses és jó volt. Rákóczi Urunk pihenőhelyét is meglátogattuk, ámbár a szarkofágot nem láthattuk vasárnap lévén. Egy magyar emberrel beszéltünk az Aupark áruház parkolójában, ahol az utolsó pillanatban be tudtunk váltani dollárt euróra öt peccel a beváltóhely bezárása előtt kilenckor előző este.... Semmi mást nem fogadnak el, csak eurót. Másnap itt vettünk egy mikró sütőt és egy kávéfőzőt 98 euróért. Egy magyarul beszélő hölgy igazított el a Rodostói házhoz.
A Felvidék szép tájakon vezetett keresztül és Ungvárnál léptünk át Kárpátaljára. Az ukrán határőr megijesztett, hogy vissza kell fordulnunk, (vernutysza) mert nem volt autóbiztosításunk Ukajnára, de egy magyar-ukrán vámör megnyugtatott, hogy már lepecsételték az útlevelünket, engedélyezve a belépést. Barátságos ukrán (vagy ruszin) taxisofőr segíségével beváltottunk 100 dollárt és följutottunk a várba hosszú tanakodás után oroszul, mert nem emlékeztem a vár szóra (grad, hrad, visegrad nem segített) és a "balsoj dom dlja szoldatov kto barolisz (sz aruzsijemi) protyiv tatarszkih cselovekov" körülírást nem értette... A városban nagyon rosszak az utak, de Munkács felé nagyon jók. A vármúzeumban egy "magyar" úrihölggyel beszélgettünk, és az utcán magyarok igazítottak el Munkács felé, miután oroszul kérdeztem melyik út vezet Munkácsra. A munkácsi várban egy részeg magyar ember dűlöngélt és kissé összeföggéstelenül magyarázott valamit egy biblával a kezében. Megsajnáltam és adtam neki két hrivnyát ("rusnyát"), megkérdezve töle, hogy mit kap érte. Azt válaszolta, hogy huszonöt gramm pálinkát... Mondtam neki, hogy vigyázzon, nehogy leessen a várból, mire azt monta, hogy már többször leesett... Kerestem amikor kijöttünk a várból, hogy adjak neki még egy huszast, de nem találtam... A vár bejáratánál is volt egy "magyar" jegyszedő vagy kapuőr... Beregszászon egy járókelő asszonytól kérdeztem hol van egy jó étterem magyarul és magyarul válaszolt, hogy a sörkert nagyon jó, erre meg arra van. Nem találtuk, de egy magyar cégért megláttunk: "Arany Páva" szálló, nagyon szép étterme van és a pincér is "magyar" volt. Fatányéros félét rendeltünk, (a húsból egy csomót hazahoztunk) Gyula fiunk báránypörköltet, mindkettő nagyon jó és bőséges volt, finom salátával, sörrel, üdítővel, fagylalttal, kávéval 285 rusnyáért, borravalóval adtam 325-öt...
Másnap este 9-kor Nyíregyházán a Kemence Csárdánál szálltunk meg tízezer forintért és harmadnap reggel megpillantottam a várost, ahol még nem voltam. Kellemes meglepetés ért; kopott mezővárosnak képzeltem, de egy szépen fenntartott, szép várost találtam. Büszkeségük a Sóstó, ahol szép nagy halastó és park várja a zarándokot. Itt a maradék olasz tudásomat is fitogattam a pizzeria tulajdonosával, aki szicíliai olasz volt... Innen fiunk kedvéért elmentünk Debrecenbe, onnan pedig Hajdúszoboszlóra, ahol másfél óránk maradt zárás előtt, hogy megmártózzunk a gyógyfürdőben és fáradt tagjainkat fölfrissítsük.
Több mint hatszáz kilométert tettünk meg a három nap alatt; Kassán vagy hatszáz métert lefutottam öt perc alatt, hogy elérjem a pénzváltó helyet. Még most is érzem a térdeimen... Mégis örülök, hogy sikerült bejárnom Nagy Magyarország legfontosabb, történelmi részeit és a szép tájakat. Minden fillért megért!