BARÁTI TALÁLKOZÓK 2008 és 2010-ben
|
|
Osztálytársak "Germán", "Tulok", Tibor |
|
|
Sukoró 2009
Laci meghívott és kocsival elvitt minket a sukorói nyaralójába egy egésznapos kirándulásra. Öccse Gyuri (Öcsi) kitűnő bográcspörköltet főzött, egész napra elegendő kalóriával. Míg Öcsi a bográcsost készítette, Laci bemutatta a Velencei tó nyugati környékét, Sukorót, a Pákozdi Múzeumot, a Honvéd Emlékművet, a Don-kanyar Kápolnát és a tóparti strandot, ahol először láttam motorizált vizisí-"létesítmént". Az idő éppen megfelelt a kirándulásnak és nagyon jól éreztük magunkat. Köszönjük Laci és Öcsi!
|
Vajszlón (Baranya megye) jártam az általános iskola első, második és a harmadik osztályát. Itt megismertem a falusi élet szépségeit és nehézségeit. Láttam szüleimet keményen dolgozni a mezőn, amint kukoricát törtek, vagy arattak. Apám kaszált, anyám „markot szedett”, miközben én a kukorica, vagy egy eperfa árnyékában nézelődtem... Még most is a számban érzem a fekete vagy tarka szeder ízét, hallom az elevátor kattogását, a cséplőgép zúgását ahogy az etető adagolta a kévéket a gépbe. Néha, ha szerencsém volt, lovaskocsival mentem a határba; „hozzád!” (jobbra!), „tüled!”(balra), adta a parancsot a lovaknak a kocsis. Láttam hogyan fejik a tehenet, láttam a tehéncsorda és disznókonda hazatérését a legelőről. Egyik alkalommal bojtárnak is felcsaptam, amikor Páprádon nyaraltam Tóni bácsiéknál. Megtanultam a hosszú karikás ostor pattogtatását, a sudár-készítést raffiából...ma is van két szép karikás ostorom, egyet Icától, egyet Tibortól kaptam. (Manapság július 4.-én, a függetlenség ünnepén veszem elő őket petárdák helyett...) Unokaöcsém nagyapja csordás volt, egyik alkalommal elvitt minket az erdőbe gombát szedni. Gyönyörűek voltak az ormánsági erdők, kellemesek az erdei hangok! A gombaszedésnek csak a darazsak vetettek véget, amikor összecsípkedték a fülemet... Varga bácsi tudta mit kell tenni, gyorsan bekente fülemet sárral! Nyáron a Kanálisra jártunk fürödni; vidám dolog volt a nád és káka között a halakkal lubickolni... Egy alkalommal majdnem „belecukkoltam”, nagybátyám, Éva néném akkori vőlegénye - későbbi férje - a néhai Dr. Fukasz György, az Eötvös Loránd Tudományegyetem kandidátusa mentett ki... Néha a helyi bádogos mester, Lajos bácsi vitt le minket a folyóra, olykor voltunk vagy tizen. Ott volt Laci és öccse, Öcsi is. Lacival egy osztályba jártunk és együtt szerepeltünk egy alkalommal az egyik iskolai szinpadi műsorban... Mi 1952-ben költöztünk Budapestre, ők egy évvel később. Laci gépészmérnök és közgazdász lett. A kapcsolatot a mai napig tartjuk.
|
|
Laci és én |
|
|
|