On our trip to San Francisco with Tibor first we stopped in Sacramento, then in the Sonoma Valley. These are some of Julius's pictures.
|
1957-1961.-ig Járai Tibivel együtt jártam a Vörösmarty Mihály fiúgimnáziumba humán tagozaton az I.-IV. d. osztályba. Korán összebarátkoztunk, ő is szeretett sakkozni, táncolni, dzsúdózni, ("Tüdővel", Tonhauser Lacival jártunk edzésre) uszodába, strandra járni. Később, érettségi után, ő finommechanikai műszerész lett, én dunai hajós és a baráti kapcsolat tovább erősödött és egy egészséges versengés alakult ki közöttünk. A hajózástól az ő javaslatára léptem be a Telefongyárba, ahol ő már több éve dolgozott és ahol elektroműszerész lettem. Ha jól emlékszem ő előbb vett motort, vadonatúj csehszlovák 175ccm Tátránt, én pedig egy használt 125-ös Danuviát. Gyakran mentünk motoros túrákra, ő persze mindíg vezetett a gyors motorral, vagy gyakran elhúzott mellettem miközben az ujjával olyan mozdulatot tett, mint amikor a cigarettáról leszórjuk a hamut... Én pedig gyakran leálltam szerelni, néha este az utcalámpa fénye alatt... Másnap a munkahelyen persze ment a tréfa: „...Mihelyt leszáll az est, Mátyás motorja leáll, ő előveszi a villáskulcsot és szerelésbe kezd a lámpaoszlop mellett...” Hamarosan, egy baleset következtében új motorra, egy Pannóniára tettem szert a biztosítási pénzből. Matykó fiamat látogattam meg motorral és tőle hazafelé menet egy Skoda elémvágott és üsszeütköztünk. Tibor követett és látta az egész esetet. Nagy szerencsém volt; nagy lélekjelenléttel a kormányt erősen megszorítottam, azon kézenállva a Skoda fölött átröpültem és a talpamra estem. Semmi komoly sérülésem nem történt, csak a hüvelyujjaim és az ágyékom fájt egy kicsit. Leültem a járda szélére. Tibor odajött, rámnézett es a rá jellemző mosollyal megkérdezte: „...Mátyás, nem kérsz egy kis madártejet?...” A 250-es Pannónia persze gyorsabb volt mint a Tátrán, ilyenkor rajtam volt a sor a cigarettáról leszórni a hamut... Ezt persze nem lehetett hagyni, becserélte Tátránját egy 250-es ikerhengeres P-20-asra, ami akkor a leggyorsabb Pannónia volt. Föladtam a versenyt... A sakk volt a másik kedvenc időtöltésünk; körülbelül egyforma szinten játszottunk, hol ő nyert, hol én nyertem, ezért gyakran a késő esti órákba nyúltak a játszmák... Ha rossz lépést tett megkérdeztem: „...mi van Tibor, kuglizol?...” 1971. június elején meghívtam Tibort egy pár sörre az egyik budapesti eszpresszóban. Ez nem volt magában különös, gyakran leültünk itt-ott egy kávéra, röviditalra, sörre, beszélgetni. Amikor a beszédet a közelgő távozásunkra fordítottam, az arca kissé megrándult, de nem csodálkozott. Ő volt az első, családon kívül, akinek elmodtam a terveimet a „disszidálásról”... Valahányszor én, vagy nejem Ica hazamentünk, Tibor mindíg készségesen „rendelkezésre állt”, ott volt szegény apám temetésén, kivitt autójával a repülőtérre, nejemnek segített csomagokat szállítani, stb. Sajnos hazalátogatásaink során nem volt sok idő találkozni. Ezért elhatároztam, hogy meghívom egy baráti látogatásra, a költségek teljes fedezetével. Ez a látogatás az 56-os forradalom 50. évfordulójának évében történt...
|
|
Tibor és én szüleim lakásán Budapesten, 1987 április |
|
|
|
A strandon, Budapest, a hatvanas évek végén |
|
|
|